A Harley-Davidson túra-enduro motorját, a Pan Americát egyenesen neki találták ki, a motorozás számára több, mint puszta hobbi, és alig várja, hogy több tízezer motoros lepje el a Puskás Aréna környékét. A Tankcsapda gitárosa, Sidlovics Gábor, alias Sidi kicsit tart tőle, hogy úgy beszippantja majd a hangulat, hogy esténként úgy kell kivonszolni a Harley-Davidson 120. évfordulós európai fesztiváljának (június 22- 25.) helyszínéről. 

Mit jelent számodra a Harley-Davidson? 

Talán közhelyes, de nagyon igaz: a szabadságot jelenti. A kilencvenes évek elején ment a mozikban a Harley-Davidson és a Marlboro Man, nekem akkor ütött be ez az egész fíling, és később jött hozzá a motorozás. A motorozás azóta szervesen összefügg az életemmel: februártól novemberig motorral járok, most kicsit később kezdtem, mert sérülés hátráltatott. Nekem ez már hozzátartozik az életemhez: kicsit több is nekem, mint hobbi. 

Milyen motorod van? 

Egy Harley-Davidson Pan America. Jó néhány évig choppereztem, de aztán átálltam a túra-endurókra, mert a magyar utakhoz és a motorozási stílusomhoz az áll a legközelebb. Szakmai érdekesség: három éve hozta ki a Harley ezeket a motorokat, és az első pillanattól kezdve úgy éreztem, mintha egyenesen nekem gyártották volna. Egy szó, mint száz: nagyon szeretem. 

Ez azt jelenti, hogy erdei utakon is előfordulsz? 

Nem is igazán ebben nyilvánul meg, hanem abban, hogy szeretek tempósan menni, no meg ha van időm, a barátokkal Európa-szerte túrázni. Ezen túrák során sokat szerpentinezünk, megyünk négy-öt nap alatt háromezer kilométert, és persze, megesik, hogy lemegyünk az útról és a fák között, lehetetlen helyeken motorozunk, mert ott le tudunk csapni egy részt. 

A harley-sok tényleg egy nagy családot alkotnak? 

Van közöttünk összetartás, ez igaz, de én nagyon nagy örömmel látom például a szezonnyitó gurulásokon, hogy nem is feltétlenül a márka számít, hanem az, hogy két kerék legyen. Dobai Attila barátom mondta egyszer ezzel kapcsolatban, hogy „ugyanaz a kórház, csak másik kórterem”. Igazából mi a Tankcsapdával is azt szoktuk mondani, hogy inkább összehozni akarjuk az embereket, nem megosztani. Szóval van ez a harely-s macsós összetartás, de ez egyre inkább motoros összetartássá változik. 

Mit szóltál hozzá, amikor megtudtad, hogy Budapesten rendezik a Harley-Davidson 120. évfordulós európai fesztiválját? 

El sem akartam hinni. Ez hatalmas dolog az egész motoros közösségnek: az életben csak egyszer történik meg ilyesmi. A mi életünkben még nem volt, és valószínűleg nem is lesz, úgyhogy már nagyon várom. 

Mit vársz a legjobban? 

A motorok bámulgatását. Szerintem úgy lesz, hogy az enyémet letámasztom, elindulok a több ezer motor között, és reggeltől estig csak nézelődök. Hogy ez hogy van megcsinálva, az hogy van kitalálva, hú, de szép, melyik évjárat, hogy van megoldva a kipufogóra. Szerintem esténként engem úgy kell majd onnan kivinni. 

Tóth Anita